Változás: Akarjuk is, hogy változzon valami, de a hirtelen változástól tudat alatt félünk (így vagyunk beprogramozva), és saját magunkat akadályozzuk. Sokszor félünk megtenni az első lépést, jó lenne, de az ismerős rossz visszahúz. Azt már ismerjük, nincs benne semmi kiszámíthatatlan. Már nem jó, már elegünk van belőle, de azt már legalább ismerem, tudom, mi után mi következik.  Jó lenne, ha változna valami, de lehetőleg úgy, hogy ne változzon semmi. Hát ez az, ami nem fog bekövetkezni. Ha nem változtatsz semmin, a dolgok ugyanazok maradnak.

Félünk az ismeretlentől. Az mindegy, hogy jó vagy rossz... az a lényeg, hogy ISMERETLEN.

Utálom a munkahelyem, de mi lesz akkor, ha felmondok. Mikor lesz másik? Találok-e egyáltalán valami jobbat? Lehet, hogy a következőt sem fogom szeretni? Igaz, hogy gyomorgörccsel megyek be dolgozni, de legalább közel van…

Kifogást annyit találhatunk a változás ellen, amennyinek csak a fantáziánk határt szab. Mi nők amúgy is hajlamosak vagyunk soha nem kért áldozatokat hozni a családunkért. "Igaz, hogy már elmúlt tíz éves a gyerek, de még mindig én pakolok be a táskájába, készítem el a tízóraiját" vagy "Otthon felejtette a tornazsákját, és utána kell vinnem az iskolába, mert különben…" Mert különben mi lesz? Az a fránya gyerek végre megtanulná, hogy a tetteinek (jelen esetben a feledékenységének) következménye van? A lista még hosszan folytatható lenne.

Nem kiszolgáló személyzet vagyunk, hanem nő, feleség, anya, ebben a sorrendben. Ha te, mint nő nem vagy egyben, a többi szerepedet sem fogod tudni ellátni. Igen is, időnként kell egy kicsit önzőnek lenni. A gyereked nem azt csinálja, amit mondasz neki, hanem a viselkedésedet másolja, leutánoz. Ha te most éppen szét vagy csúszva, mert mindent egyedül akarsz megoldani, munkahelyi projektet, a barátnőd/családod problémáját, a gyerek iskolai nyűgjeit, az összes házimunkát, esetleg besegíteni a párodnak is, a gyereked ezt a szétcsúszott énedet fogja lemásolni. Ugyanúgy fog viselkedni, mint te, max néhány hetes átfutási idővel. Te meg a hajad fogod tépni, és nem fogsz tudni mit kezdeni a helyzettel. 

Változni/változtatni elkezdeni nagyon nehéz. Először is, fel kell ismerni, hogy eljött az ideje a változásnak. Utána, meg kell határozni, hogy miben is akarunk/kell változnunk, változtatnunk. Csak ez után lehet megtenni az első lépést, sokszor úgy, hogy nem látjuk a másodikat.

Ha készen állsz a változásra, akkor: tervezzujra88@gmail.com

Nem lesz könnyű, sőt, időnként keserves kínokat fogsz kiállni, de az út felejthetetlen lesz, és a vége pedig majd felülmúlja minden álmodat.