Lomtalanítás. Elsőre elég rémisztően hangzik, de ahogy egy tortát sem egyszerre eszünk meg, hanem szeletenként, falatonként, úgy egy lakásból sem egy nap alatt kell az esetenként sok év alatt felhalmozott "egyszer valamire jó lesz még" dolgokat kipakolni.
Miért jó megszabadulni a felesleges dolgoktól? Mert akkor helyet csinálunk az újnak. Például, benézel a konyhaszekrénybe és látod, hogy van vagy nyolc bögréd. Abban a hitben élsz, van bőven, nem kell venni. De amikor lefőzöd a kávét, és nyúlnál a bögréért, válogatsz, ennek letört a füle, ez nem jó, az csorba, a harmadik el van repedve, a negyediket nem szereted, mert kicsi…. és a végén kiderül, hogy a nyolc bögrédből tudsz használni kettőt. Akkor a maradék hatot miért tartogatod? Azért hogy foglalja a helyet és azt a látszatot keltse, hogy van valamid, ami igazából nincs is?
Nálunk, nőknél, érzékeny terület a ruhás és a cipős szekrény. Igen, nekem is van olyan cipőm, amit kétévente egyszer veszek fel, ha olyan alkalom van, és szoktam én is őrizgetni, de ha kényelmetlen vagy el van szakadva, akkor könyörtelenül megválok tőle. Inkább legyen egy, amit hordok, mint három, amiből kettő csak dísznek van és semmire nem jó.
Ruháknál szintén ez a helyzet. Amiben nem érzem jól magam, kényelmetlen, annyira gyűrődik, hogy már délben legszívesebb levenném is kivasalnám, és később is csak tologatom a szekrényben, hogy inkább mást veszek fel, azokat időnként összegyűjtöm és elajándékozom. Hosszú évekbe telt mire rávettem magam, hogy csak olyan ruhák legyenek a szekrényemben, amik jók rám, és amiket szeretek viselni, jól érzem magam bennük. Nem ruhásbutikot üzemeltetek, hogy tele legyen a szekrényem különböző holmikkal, amiket sosem fogok felvenni. Számomra annál rosszabb nincs, mint hogy látom a teli ruhásszekrényt, azt hiszem, hogy hű de sok holmim van, aztán amikor fel kéne vennem valamit, csak dobálom ki, hogy ez ezért nem jó, az azért, ez szűk, ez kényelmetlen… stb.
Azért jó legalább évente egyszer átnézni a lakást, hogy ezeket a látszat dolgokat észrevegyük, és megszabaduljunk tőlük. Azt hiszed, hogy van bögréd, de igazából nincs. Azt hiszed, hogy annyi sok ruhád van, hogy két hétig minden nap mást vehetsz fel, és még mindig van miben válogatni, de aztán kiderül, hogy csak látszat, mert nincs.
Pár napja fejeztem be otthon a lomtalanítást. Igen, ment a kukába minden, amit úgy éreztem, hogy már csak a helyet foglalja. Bögre, tányér, fedő nélküli ételes doboz, üres befőttes üvegek, amiket azért gyűjtöttem össze, mert szeretném kipróbálni a befőzést, de tudom, hogy idő hiányában nem fogom. A kézimunkáimat még tartogatom, mert azt nagyjából évente egyszer előveszem, és kötök egy sálat, vagy horgolok egy könyvjelzőt. Ezek kaptak egy szép új dobozt, hogy ha szükségem van rájuk, akkor kéznél legyenek. Átválogattam a papírjaimat is, néhány hivatalos iratot szépen lefűztem, témánként külön-külön színes mappába, de amire már tudom, hogy nem lesz szükség – tíz évvel ezelőtti bankszámlakivonat, két éves vérvétel eredménye és hasonlók – azok mentek a kukába. Meglepődtem, mennyi szabad helyem lett. Sőt, találtam olyan dolgokat, amikről teljesen megfeledkeztem, mint például a legelső feng shuis jegyzetemet, amiben leírtam, hol tart az életem, és min szeretnék változtatni. Érdekes volt visszaolvasni, honnan indultam hét évvel ezelőtt.
Szóval, selejteztem. Régi iratokat, jegyzeteket, törött, csorba vagy éppen nem működő dolgokat. Nem volt könnyű, mert nagyjából minden másodiknál beleszóltak az emlékek, hogy ezt ezért csináltam, ezt miért kaptam, azt ki ajándékozta… Ha egy tárgytól még képtelen vagy megválni, akkor a hozzá fűződő érzelmekkel, kapcsolódással még dolgod van.
Nem kell megszabadulni mindentől, csak attól, amitől könnyen meg tudsz. Ha a nagyitól kapott csorba, kávéfoltos bögrétől most még nem tudsz megválni, akkor tedd vissza a szekrénybe. Lehet, hogy még nem jött el az ideje. Azt kell a lomtalanítás végére elérned, hogy csak olyan dolgok vegyenek körbe, amire szükséged van, és tudod is használni, mert hibátlanul működik. Valamint, amikor ránézel arra a tárgyra, akkor pozitív érzések öntsenek el, jó emlékek jussanak eszedbe róla.
Előre leszögezem, hogy nem fogsz két nap alatt végezni. Csak a nappalit pakoltam két napig, és akkor még hol a konyha, a fürdőszoba, csak hogy a kényesebb és aprólékosabb területeket említsem.
Igen, fáradtságos meló, mind fizikailag, mind érzelmileg, de utána garantálom, hogy jobban fogod érezni magad. Kirakod az életedből, amire már nincs szükséged, hogy bejöhessen az új.
A legelső lomtalanításom egy hétig tartott, nyáron csináltam, amikor a gyerekek a nagyszülőknél nyaraltak. Könyörtelenül ki akartam dobni mindent, ami nem működött, törött vagy csorba, esetleg koszos volt, hogy nem lehetett kitisztítani, vagy csak ha ránéztem, rossz emlékek jutottak róla eszembe. Nem egy olyan tárgy volt, amit sírva dobtam a szemetesbe, de mennie kellett, mert éreztem, hogy visszahúz. Ha jól emlékszem, talán nyolc vagy kilenc kukás zsákot pakoltam tele.
Olyan rendet raktam, mint talán még soha. Fogytam öt kilót, és iszonyat jól éreztem magam a bőrömben, mintha valahonnan plusz energiát is kaptam volna az élethez.
