Change: We sometimes want things, our life to change, go on but we are subconsciously afraid of a sudden change (this is how we are programmed) and hinder ourselves. Often we are scared to take the first step but think ‘I should’, ‘it would be good’, but the ‘known bad’ holds us back. We already know that there is nothing unpredictable in it, however it is not anymore okay, we have had more than enough, still it is unsure...  What is going to happen next afterwards? 

 It would be nice if something changed, but preferably so, that nothing changes... 

Well that won’t happen. If you don’t proceed to change anything, things will stay as they are. 

I used to work in IT, a simple example. We have a software with a runtime error, no matter how often I run it, the same error appears over and over, unless I change the code.  

We, humans, are afraid of the unknown. It doesn't matter if it's good or bad ... the point is: UNKNOWN, not predictable.

I hate my job, but what if I quit. When will there be a new? Can I find anything better after all? What if I hate the next one too? I'm going to work with stomach cramps, but at least it is close…

We can find as many excuses as we want, only our imagination limits us. We women tend to sacrifice ourselves for our families anyway, even if they did not ask for it. "It is true that the child is already ten years old, but I am still packing his bag, preparing school breakfast" or "He forgot his gym bag at home, and I have to take it to school after all as otherwise…" Because otherwise what? Would that damn kid finally learn that his actions (in this case, his forgetfulness) have consequences?

 This list could go on and on.

We are not service staff nor slaves, but women, wives, mothers, in that order. If you are not whole as a woman, you will not be able to perform your other duties well. You have to be a little selfish sometimes. Your child is not doing what you tell him, but copying your behavior, imitating it. If you are falling apart because you want to solve everything on your own, a work project, a problem with your friend / family, your child's school fuss, all the housework, maybe even helping your partner, your child will copy this slipped self. He will behave the same way as you do, within a few weeks. You are going to tear your hair out and you won’t know how to deal with the situation.

It is very tough to start a change. First, we need to recognize that the time is NOW to proceed. After that, we have to define what we want / need to change. Only after that can the first step be taken, often without seeing the second one.

If you are ready, contact: tervezzujra88@gmail.com :) 

It won’t be easy, in fact, at times you’ll endure bitter torments, but the journey will be unforgettable and the end will surpass all your dreams!

House clearance. At first it sounds pretty scary, but just as we don't eat the whole cake all at once, but bites at a time, we don't have to unpack the "once this will be good for something" things that have accumulated over many years, in a single day.

Why is it healthy to get rid of unnecessary things? Because then we make room for the new. For example, when you look in the kitchen cabinet, you see that you have about eight mugs. You live in the belief that there is plenty, you don’t have to buy any.  But when you make a coffee and reach out for the mug, you pick one that has its ears broken, it's not good, other is chipped, the third is cracked, you don't like the fourth because it's small…. and in the end  you realize, that you only can use two of the eight mugs. Why do you keep the remaining six? They occupy place and give you the impression that you have something that you don’t really have...

For us women, the wardrobe of clothes and shoes is a sensitive area. Yep, I also have shoes that I wear once every two years if there is a special occasion and I tend to keep shoes too, but if they are uncomfortable or torn, I will relentlessly get rid of them. There should be rather one pair I wear rather than three, of which two are just ornaments, not serving their purpose. 

The same is valid for the clothes. If we I don’t feel well wearing something, because it is uncomfortable, it creases so much that at noon I would rather take it off, iron it again, and later I just push it in the closet and I always choose something else. I collect these clothes from time to time and give them away. It took me many years to educate myself to have only clothes in my closet that are the proper size and I enjoy wearing them. I am not the person who runs to a clothes boutique on Black Friday to fill my closet with various things, just to own but never wear them. I can’t imagine anything worse, than to have a full wardrobe, where the T-shirts, skirts and everything are squeezed in, but then when I want to pick something, I just throw away one after the other, because they are not good for a reason, one is tight, the other uncomfortable, the cord disturbs… and so on.

It’s highly recommended to go through the apartment at least once a year to notice these seeming things and get rid of them. You think you have a mug, but in reality you don't. You think you have many clothes and you can wear something different each day for two weeks and there will be left something to choose from, but then it turns out it just looks like, because you don’t.

I just finished clearing out the clutter at home, couple of days ago. Yes, everything I considered unnecessary, was trashed. Mugs, plates, food boxes without a lid, empty jars that I collected because I wanted to try the canning, but I know I won’t have time for that. I still have kept my needlework because I take it out about once a year and knit a scarf or crochet a bookmark. They received a nice new box so they could be on hand, if I needed them. I also organized my documents, bound some official documents nicely, into folders by subject, but those I won’t need anymore - 10 years old bank statements, the result of a blood test from 2019, and similar things - all these were thrown away. I was surprised how much free space I had as a result. In fact, I also found things I completely forgot about, such as my very first feng shui notes, describing where my life is and what I want to change. It was interesting to read back from where I started seven years ago.

I was clearing out clutter. Old documents, notes, broken, chipped or not working things. It wasn't easy, because pretty much every second reminded me of something. Why I did this or that, why I bought this, who gave it as a gift…

In case you are still unable to get rid of an object, you still have to deal with the emotions and connections associated with it.

You don’t have to get rid of everything, proceed with what you find easy. If you can’t declutter now the coffee-stained mug you got from Grandma, put it back in the closet. This may not be the right time for that. By the time you finish, you will have around only the things you need and you can use because they work flawlessly. Also, when you look at a certain object, you have positive feelings, good memories come to your mind.

I must state in advance that you will NOT finish in two days. I just arranged the living room for two days and then the kitchen, the bathroom, the most delicate and particular areas.

Honestly, this is a hard job, you will be exhausted physically and emotionally, but you’ll feel better after that, I guarantee. You unload from your life what you no longer need and this way, new things, new energy can enter.

My very first house clearance took a week, I did it when the kids were on vacation with their grandparents. I wanted to throw out everything with no mercy, that wasn’t working, was broken, dirty but could not be cleaned, or when I looked at it, bad memories came to mind. I broke down and cried several times but I had to keep going because I felt that they hold me back.. If I remember correctly, I filled eight or nine large trash bags.

I tidied up like maybe never before. I lost five pounds and felt amazing in my body, as if I had been given extra energy to life.

Should you need some support with the above, feel free reach out to us! :) 

email: tervezzujra88@gmail.com 

#homeedityourlife 

Változás: Akarjuk is, hogy változzon valami, de a hirtelen változástól tudat alatt félünk (így vagyunk beprogramozva), és saját magunkat akadályozzuk. Sokszor félünk megtenni az első lépést, jó lenne, de az ismerős rossz visszahúz. Azt már ismerjük, nincs benne semmi kiszámíthatatlan. Már nem jó, már elegünk van belőle, de azt már legalább ismerem, tudom, mi után mi következik.  Jó lenne, ha változna valami, de lehetőleg úgy, hogy ne változzon semmi. Hát ez az, ami nem fog bekövetkezni. Ha nem változtatsz semmin, a dolgok ugyanazok maradnak.

Félünk az ismeretlentől. Az mindegy, hogy jó vagy rossz... az a lényeg, hogy ISMERETLEN.

Utálom a munkahelyem, de mi lesz akkor, ha felmondok. Mikor lesz másik? Találok-e egyáltalán valami jobbat? Lehet, hogy a következőt sem fogom szeretni? Igaz, hogy gyomorgörccsel megyek be dolgozni, de legalább közel van…

Kifogást annyit találhatunk a változás ellen, amennyinek csak a fantáziánk határt szab. Mi nők amúgy is hajlamosak vagyunk soha nem kért áldozatokat hozni a családunkért. "Igaz, hogy már elmúlt tíz éves a gyerek, de még mindig én pakolok be a táskájába, készítem el a tízóraiját" vagy "Otthon felejtette a tornazsákját, és utána kell vinnem az iskolába, mert különben…" Mert különben mi lesz? Az a fránya gyerek végre megtanulná, hogy a tetteinek (jelen esetben a feledékenységének) következménye van? A lista még hosszan folytatható lenne.

Nem kiszolgáló személyzet vagyunk, hanem nő, feleség, anya, ebben a sorrendben. Ha te, mint nő nem vagy egyben, a többi szerepedet sem fogod tudni ellátni. Igen is, időnként kell egy kicsit önzőnek lenni. A gyereked nem azt csinálja, amit mondasz neki, hanem a viselkedésedet másolja, leutánoz. Ha te most éppen szét vagy csúszva, mert mindent egyedül akarsz megoldani, munkahelyi projektet, a barátnőd/családod problémáját, a gyerek iskolai nyűgjeit, az összes házimunkát, esetleg besegíteni a párodnak is, a gyereked ezt a szétcsúszott énedet fogja lemásolni. Ugyanúgy fog viselkedni, mint te, max néhány hetes átfutási idővel. Te meg a hajad fogod tépni, és nem fogsz tudni mit kezdeni a helyzettel. 

Változni/változtatni elkezdeni nagyon nehéz. Először is, fel kell ismerni, hogy eljött az ideje a változásnak. Utána, meg kell határozni, hogy miben is akarunk/kell változnunk, változtatnunk. Csak ez után lehet megtenni az első lépést, sokszor úgy, hogy nem látjuk a másodikat.

Ha készen állsz a változásra, akkor: tervezzujra88@gmail.com

Nem lesz könnyű, sőt, időnként keserves kínokat fogsz kiállni, de az út felejthetetlen lesz, és a vége pedig majd felülmúlja minden álmodat.

I had a colleague who was always absent-minded. She was the one who lived closest to our workplace, still she arrived 5-10 minutes late every day. She carried a bag as if she had brought surviving gear with her. I don’t take as much stuff, when I visit my mom for a weekend and she keeps carrying this luggage each day. I couldn’t observe completely how she was dealing with her job, as we did not have the same duties. I only know from others, that she couldn’t perform 100% there either. There were always several things in her mind at once, she could never pay attention to just one thing.

I tried to imagine how her flat looks like.

I know how I feel after a major cleanup and scrapping, organized, relaxed. But if I work too much and I do not have time to pack and tidy up my apartment for a longer while, then I don’t even recognize myself. I am inattentive, nervous, unmindful, can’t find anything and that makes me even feel worse. Then one day, I no longer remember the reason, I had the opportunity to go up to her apartment. Well, my assumption that her state of mind projects her inside and that there must be chaos and clutter in the apartment, has been confirmed. In fact, it was even beyond that! There was no dirt in the apartment, this must be said, still I had the impression that furniture and equipment of two apartments were squeezed together. The curtains pulled in, in the twilight a plethora of objects everywhere, there wasn’t enough space in the kitchen cabinet to put down a glass. When I asked her how she finds anything in such chaos, she replied: “it is hard”. She’s been looking for everything for at least half an hour, and often she gave it up…

I suggested to her to change a few things, what to do, where to put it, and how to eliminate chaos in the apartment. To repack only one cabinet at a time. What is bad or broken, should be thrown out and move on little by little but gradually, every day one just a little, step by step. We also eat the cake per slice, no apartment can be organized at one time, because that would cause even more chaos. One day one closet, the next tomorrow, and by the end of the week, she managed to reorganize the entire wardrobe. By the time she got this far, she figured out that she repaints the bathroom. After she eliminated the chaos in her apartment, she became noticeable organized, day by day. The woman who used to break in to the door late, grumpy, arrived on time, rested and with a smile. She became more present, calmer and was in a better mood.

I learned in feng shui that the apartment mirrors our inside, but this was the instance, that showed it clearly and obviously. So if you’re tired, forgetful, and reluctant, it is time to start a big cleanup and garbage disposal. Afterwards, you’ll feel like you’ve been changed, you’ll feel better. Moreover, a thorough cleaning and littering can burn many calories.

Dear reader, if you feel like this article was addressed to you but you could use helping hands in realization, do not hesitate to contact us via email: tervezzujra88@gmail.com or use whatsapp +36702234467

Gina and Ágnes

#HOMEEDITYOURLIFE

Lomtalanítás. Elsőre elég rémisztően hangzik, de ahogy egy tortát sem egyszerre eszünk meg, hanem szeletenként, falatonként, úgy egy lakásból sem egy nap alatt kell az esetenként sok év alatt felhalmozott "egyszer valamire jó lesz még" dolgokat kipakolni.

Miért jó megszabadulni a felesleges dolgoktól? Mert akkor helyet csinálunk az újnak. Például, benézel a konyhaszekrénybe és látod, hogy van vagy nyolc bögréd. Abban a hitben élsz, van bőven, nem kell venni. De amikor lefőzöd a kávét, és nyúlnál a bögréért, válogatsz, ennek letört a füle, ez nem jó, az csorba, a harmadik el van repedve, a negyediket nem szereted, mert kicsi…. és a végén kiderül, hogy a nyolc bögrédből tudsz használni kettőt. Akkor a maradék hatot miért tartogatod? Azért hogy foglalja a helyet és azt a látszatot keltse, hogy van valamid, ami igazából nincs is?

Nálunk, nőknél, érzékeny terület a ruhás és a cipős szekrény. Igen, nekem is van olyan cipőm, amit kétévente egyszer veszek fel, ha olyan alkalom van, és szoktam én is őrizgetni, de ha kényelmetlen vagy el van szakadva, akkor könyörtelenül megválok tőle. Inkább legyen egy, amit hordok, mint három, amiből kettő csak dísznek van és semmire nem jó.

Ruháknál szintén ez a helyzet. Amiben nem érzem jól magam, kényelmetlen, annyira gyűrődik, hogy már délben legszívesebb levenném is kivasalnám, és később is csak tologatom a szekrényben, hogy inkább mást veszek fel, azokat időnként összegyűjtöm és elajándékozom. Hosszú évekbe telt mire rávettem magam, hogy csak olyan ruhák legyenek a szekrényemben, amik jók rám, és amiket szeretek viselni, jól érzem magam bennük. Nem ruhásbutikot üzemeltetek, hogy tele legyen a szekrényem különböző holmikkal, amiket sosem fogok felvenni. Számomra annál rosszabb nincs, mint hogy látom a teli ruhásszekrényt, azt hiszem, hogy hű de sok holmim van, aztán amikor fel kéne vennem valamit, csak dobálom ki, hogy ez ezért nem jó, az azért, ez szűk, ez kényelmetlen… stb. 

Azért jó legalább évente egyszer átnézni a lakást, hogy ezeket a látszat dolgokat észrevegyük, és megszabaduljunk tőlük. Azt hiszed, hogy van bögréd, de igazából nincs. Azt hiszed, hogy annyi sok ruhád van, hogy két hétig minden nap mást vehetsz fel, és még mindig van miben válogatni, de aztán kiderül, hogy csak látszat, mert nincs.

Pár napja fejeztem be otthon a lomtalanítást. Igen, ment a kukába minden, amit úgy éreztem, hogy már csak a helyet foglalja. Bögre, tányér, fedő nélküli ételes doboz, üres befőttes üvegek, amiket azért gyűjtöttem össze, mert szeretném kipróbálni a befőzést, de tudom, hogy idő hiányában nem fogom. A kézimunkáimat még tartogatom, mert azt nagyjából évente egyszer előveszem, és kötök egy sálat, vagy horgolok egy könyvjelzőt. Ezek kaptak egy szép új dobozt, hogy ha szükségem van rájuk, akkor kéznél legyenek. Átválogattam a papírjaimat is, néhány hivatalos iratot szépen lefűztem, témánként külön-külön színes mappába, de amire már tudom, hogy nem lesz szükség – tíz évvel ezelőtti bankszámlakivonat, két éves vérvétel eredménye és hasonlók – azok mentek a kukába. Meglepődtem, mennyi szabad helyem lett. Sőt, találtam olyan dolgokat, amikről teljesen megfeledkeztem, mint például a legelső feng shuis jegyzetemet, amiben leírtam, hol tart az életem, és min szeretnék változtatni. Érdekes volt visszaolvasni, honnan indultam hét évvel ezelőtt. 

Szóval, selejteztem. Régi iratokat, jegyzeteket, törött, csorba vagy éppen nem működő dolgokat. Nem volt könnyű, mert nagyjából minden másodiknál beleszóltak az emlékek, hogy ezt ezért csináltam, ezt miért kaptam, azt ki ajándékozta… Ha egy tárgytól még képtelen vagy megválni, akkor a hozzá fűződő érzelmekkel, kapcsolódással még dolgod van.

Nem kell megszabadulni mindentől, csak attól, amitől könnyen meg tudsz. Ha a nagyitól kapott csorba, kávéfoltos bögrétől most még nem tudsz megválni, akkor tedd vissza a szekrénybe. Lehet, hogy még nem jött el az ideje. Azt kell a lomtalanítás végére elérned, hogy csak olyan dolgok vegyenek körbe, amire szükséged van, és tudod is használni, mert hibátlanul működik. Valamint, amikor ránézel arra a tárgyra, akkor pozitív érzések öntsenek el, jó emlékek jussanak eszedbe róla. 

Előre leszögezem, hogy nem fogsz két nap alatt végezni. Csak a nappalit pakoltam két napig, és akkor még hol a konyha, a fürdőszoba, csak hogy a kényesebb és aprólékosabb területeket említsem.

Igen, fáradtságos meló, mind fizikailag, mind érzelmileg, de utána garantálom, hogy jobban fogod érezni magad. Kirakod az életedből, amire már nincs szükséged, hogy bejöhessen az új.

A legelső lomtalanításom egy hétig tartott, nyáron csináltam, amikor a gyerekek a nagyszülőknél nyaraltak. Könyörtelenül ki akartam dobni mindent, ami nem működött, törött vagy csorba, esetleg koszos volt, hogy nem lehetett kitisztítani, vagy csak ha ránéztem, rossz emlékek jutottak róla eszembe. Nem egy olyan tárgy volt, amit sírva dobtam a szemetesbe, de mennie kellett, mert éreztem, hogy visszahúz. Ha jól emlékszem, talán nyolc vagy kilenc kukás zsákot pakoltam tele.

Olyan rendet raktam, mint talán még soha. Fogytam öt kilót, és iszonyat jól éreztem magam a bőrömben, mintha valahonnan plusz energiát is kaptam volna az élethez.

Volt egy kolléganőm, aki mindig szétszórt volt. Ő lakott a munkahelyünkhöz a legközelebb, de mégis ő volt az, aki minden nap késett 5-10 percet. Olyan táskával érkezett dolgozni minden reggel, mintha túlélő felszerelést hozott volna magával. Én egy hétvégére anyukámhoz nem viszek magammal annyi cuccot, amennyit ő naponta cipelt magával. A munkájára nem láttam rá teljesen, mert más volt a munkakörünk, csak mások elmondásából tudom, hogy ott sem tudott 100 %-ot teljesíteni. Mindig egyszerre több dolog járt a fejében, soha nem tudott csak egy valamire figyelni.

Próbáltam elképzelni, milyen lehet a lakása.

Saját magamról tudom, hogy egy-egy nagytakarítás és selejtezés után mennyire összeszedett és nyugodt vagyok. Ha pedig annyit dolgozok, hogy napokig nincs időm pakolni, rendet tenni a lakásomban, akkor meg rá sem ismerek magamra, annyira feledékeny vagyok. Olyankor nem találok semmit, ideges és szétszórt vagyok.

Aztán egyszer, már nem emlékszem milyen alkalomból, lehetőségem volt felmenni a lakására. Hát, a sejtésem, hogy a lelkiállapota azt mutatja, hogy zűrzavar és rendetlenség van a lakásában, beigazolódott. Sőt, még azon is túlmutatott. A lakásban kosz nem volt, azt ki kell jelentenem, de olyan érzésem volt, mintha két lakás bútorait és felszerelését zsúfolták volna össze egyben. A függöny behúzva, a félhomályban tárgyak tömkelege mindenhol, a konyhaszekrényen annyi hely nem volt, hogy egy poharat letegyek. Amikor kérdeztem, hogy talál meg ilyen káoszban bármit is, azt válaszolta, hogy nehezen. Fél órákat keres mindent, és van, hogy úgy sem találja meg.

Javasoltam neki néhány dolgot, min változtasson, mit hova tegyen, hogyan számolja fel a káoszt a lakásban. Egyszerre csak egy szekrényt pakoljon át. Ami rossz vagy törött, dobja ki, és apránként de fokozatosan haladjon, minden nap egy csak egy kicsit. A tortát is falatonként esszük meg, egy lakást sem lehet egyszerre kitakarítani, mert csak nagyobb káosz lesz. Egy nap egy szekrény, holnap a másik, és mire vége a hétnek, átpakolta és rendszerezte az egész szekrénysort. Mire idáig eljutott, már kedvet kapott a fürdőszobához is. Ahogy számolt fel a káoszt a lakásában, tett rendet fokozatosan napról napra, úgy változott ő is. Az az ember, aki eddig fáradtan, nyűgösen és kialvatlanul, morcosan és munkaidő kezdete után tíz perccel zuhant be az iroda ajtaján, időben érkezett, kipihenten és mosolyogva. Összeszedettebb és nyugodtabb, jobb kedvű lett.

Igen, tanultam a feng shuiban, hogy a lakás tükrözi a lelkiállapotunkat, de hogy ennyire világosan és nyilvánvalóan látszik, azt csak ekkor értettem meg. Tehát, ha fáradt, feledékeny és kedvetlen vagy, akkor eljött az ideje egy nagytakarításnak és lomtalanításnak. Utána azt fogod érezni, hogy kicseréltek, de legalábbis jobban fogod érezni magad. Sőt, egy alapos nagytakarítás és lomtalanítás fogyókúrának is jó.

Some feng shui experts believe that Chinese figurines and objects can be used as symbols and activators of life/home areas, among other symbols.

If you just fill your apartment with Chinese bazaar goods, nothing will change. There is no issue with the objects themselves, rather with their meaning. You should expose objects because they mean something for you, you personally. 

According to some experts, Chinese coins exposed to the wealth area, strung with a red ribbon, will improve finances. Well, I think only for the Chinese. For Hungarians, for us, it is just an object like a million others, without meaning. Do you also remember the poor man from the Hungarian Folk Tales, whose whole fortune was a perforated garas = coin, which was worth nothing? So, why would you want to clutter your wealth area with worthless perforated garases?

The other favourite of mine is the Buddha statue. Most of the Chinese are Buddhist, they grew up in this spirit, it really means something to them to look at a Budha statue. How much did we Hungarians learn about Buddhism? Most of us don't know much, but for sure: "Buddha was a prince who gave up his family, all his possessions, to go on a spiritual journey."

Honestly, would you expose an object with such a meaning anywhere in your apartment? Would you risk resetting that area? Moreover, would you recommend it to someone else and take responsibility for the consequences, damages?

Snails and shells symbolize wealth, love, money, success… to some other people maybe, but not to me. I won’t recommend these to anyone. To me, they are the skeletons, remnants of dead animals without the meaning mentioned above. We usually do not decorate the apartment with skeletons and remains of dogs and cats, and we won’t  use the remains of snails, shells or starfishes either.  

Can be any object or plant that brings great luck and wealth according to Feng shui , if you have negative experiences with it, and every time you look at it, a bad emotions come to your mind, it is 1000% that those won’t bring positive vibes into your life,rather the opposite, they will involve negative events.

Therefore be careful with these Chinese gadgets, they should be used only by Chinese people, we Hungarians have our own beautiful symbols. There is nothing better than surround yourself with things that fill you with happiness.

#Budapest #creativity #lakásfelújítás #fengshui #home #homedecoration #vintage #tervezzújra #replanning #recycling #refunction #kreativitás #színek #terv #életvezetés #lakásátalakítás #fengshuihome #flat #house #life #fengshuihome #lifestyle #homedesign #lakberendezes #wallpainting #DIY #homeedityourlife

Amikor beköltözünk egy lakásba, az az első dolgunk, hogy berendezzük. Bepakoljuk a bútorainkat, az összes holminkat és megpróbálunk otthont varázsolni belőle. Olyan helyre kerüljön az ágy, ahol kényelmesen és jókat tudunk aludni, a gyerekszobában elférjen minden, és még játszani is maradjon hely, valamint a konyhában is minden kézre essen, könnyen megtalálható legyen.

Jó esetben rögtön eltaláljuk, hogy minek hol a helye, de az esetek többségében tologatjuk ide-oda, napokig pakolunk, amíg végleg a helyére kerül. Ez valamikor rögtön sikerül, valakinek heteket vesz igénybe, de ismerek olyat is, aki évek múltán sem találta meg a bútorai végleges helyét.

Ha nem akarsz azzal foglalkozni, hogy költözés után még hónapokig keresed a bútoraid megfelelő helyét, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy lakberendező feng shui tanácsadó segítségét kérjük.

Miért éri meg?

A bútoraink rögtön a helyükre kerülnek, nem lesz a későbbiekben olyan érzésünk, hogy "át akarom rendezni a lakást".

Térharmonizálás után eltűnnek az előző lakók (sok esetben negatív, visszahúzó) energiái, egy teljesen tiszta lakást kapunk.

A felmérés után tökéletesen tisztában leszünk, hol találjuk az egyes életterületeket, és így bármikor pozitív irányba tudjuk változtatni az életünket.

Egyszerűen jó érzés lesz hazamenni, úgy fogjuk érezni, hogy álmaink otthonába költöztünk be.

De leginkább urai leszünk az életünknek. Nagyon kevés dolog fog meglepetésként érni minket, mert mi fogjuk irányítani a mindennapjainkat.

Wooden stairs, stone stairs, spiral stairs, open or closed stairs, indoor or even outdoor stairs, all serve the same purpose: to go up or down to another level. Its function is usually the same, but it doesn’t matter at all what it looks like and an essential consideration is that it should be safe. If your apartment has a gallery or an upper level, it is inevitable that you also have stairs leading up or down. I have come across in many places a staircase stype, called ‘floating staircase’ in technical language.

This is when the steps are free and you can see between them to the lower level without hindrance. These often don’t have stair railing on them either. Such staircases cause unpleasant minutes for anyone struggling with agoraphobia.

According to Feng Shui, such stairs represent uncertainty.

If there’s no railing on at least one side of the stairs, it’s like you would need to grow wings to get to the top level. There is a constant insecurity that you can slide down at any time. From a feng shui perspective, this means that in which life area the stairs are located, you have doubts, you can be indecisive, you can be influenced, you don’t have self-confidence, you may not trust others or you are too permissive. This means in the relationship that you don’t trust yourself, you doubt that you deserve a working relationship at all, you may have constantly doubts “I’m not good enough for him” Did I make the right choice? Can also be that you are afraid to commit yourself and start a family.

According to feng shui, it can be remedied if the stairs are made of the material, suitable for the area. If this is not possible anymore, we can play around with colors to make the life/ home area better, safer. In particular, the floating nature of the stairs must be eliminated, covered and handrails on both edges so that we can touch the rails while we climb on them. This increases our sense of security. The point is to be able to hold on to the stair railing and block the view to the lower level. The bottom also can be built in, giving you access to many useful areas. An example of a good staircase in the living room which is here the area of fame and reputation.